A tiszta só hatása egy pap reverendájára…

A tiszta hatása egy pap reverendájára, azaz az élet sok mindent visszaigazol a jó sóval kapcsolatban…

Felhívott telefonon egy férfi és örömmel újságolta, hogy szimpatikus a dolog amivel foglalkozom, én is örültem, mert egy igen intelligens ember benyomását keltette telefonon keresztül, pedig még nem is találkoztunk, és ekkor még nem is sejtettem, hogy az Isten szolgája…

Eljött a személyes találkozó ideje, vitt egy kisebb mennyiséget, beszélgettünk egy kellemeset, majd mindenki indult az útjára. Az élet ment tovább…

Körülbelül eltelt egy év, majd megint jelentkezett, hogy jönne hozzám a sóból szeretne, de már egy sokkal nagyobb mennyiséget vinne, mert csak pozitív tapasztalatai vannak ezzel a termékkel kapcsolatban…

Eljött a nap, nagyon pontosan jött, elrendeztük amit el kellett, aztán beszélgetni kezdtünk, és a következő történetet mesélte nekem:

Ő ugye pap, és mikor misét tart a plébánián, akkor felveszi a reverendáját ami egy elég vastag anyagból készül. Mire a mise végére ér elég rendesen beleizzad a háta. A kiül az anyagon, és nem csak kiül hanem szépen lassan el is eszi a szövetet, tehát az utóbbi időben már a sokadik reverendáját készítette el…

De ez már a múlté, mert mióta ezt a fajta patikai tisztaságú sót fogyasztja, a következőket tapasztalta:

A ugyan úgy ki ül a szövetre. De miután rászáradt, egy finom kefével lekeféli a szövetről de most jön a lényeg, nem marja azt szét.

Itt álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el…

Mit csinálhat az ettől eltérő minőségű a szervezetünkkel? Milyen szinten okozhat károkat bennünk? Bele sem merek gondolni!

Minden tiszteletem, a munkásságáért mert a patikai tisztaságú só majdnem minden misén előkerül aktuális témaként, és nem azért mert reverenda rongáló hatása van.

 

 

 

 

Miért válassza a nagy tisztaságú nátrium kloridot?

Miért javasolom, hogy a nagy tisztaságú nátrium klorid termékünket fogyassza?

Jócskán benne vagyunk már a disznóvágások havában. Szép kis jószágok várnak a mester szakavatott kezeire…

Aztán, ha már megtörtént a aminek meg kellett történnie, akkor a sok finomabbnál-finomabb húsárú vár a feldolgozásra.

Az alapfűszerek közül szinte a legfontosabb a só, amely kihozza a feldolgozott ételek ízét. Képzeljük csak el, ha nem használnánk, milyen lenne az íze mondjuk egy sült kolbásznak, vagy egy tepertőnek, vagy egy resztelt májnak?  Adja meg szervezetének ami jár, és sózzon tiszta jó minőségű nátrium kloriddal! Olyannal amiben nincsen semmiféle, a szervezetébe oda nem illő szennyező anyag!

Sokat halljuk mostanság a médiában, hogy a daganatos megbetegedések okozója lehet a kolbász és bizonyos hús készítmények…

Butaság…

Daganatos betegségekért a sok vegyi anyag felelős amit beletesznek a húsárúba! Így helyes a megállapítás szerintem… 

Japánban, aggastyánok temetik el manapság, fiatal 40-50 éves gyermekeiket, és ennek az az oka, hogy az idősebb korosztály idejében még nem voltak gyors éttermek, nekik még nem telítette el a szervezetüket a sok kemikália…

Nem is emlékszem, hogy mikorra datálható, de egyszer csak szépen fokozatosan minden élelmiszerben jelen kezdett lenni a sok vegyi anyag. Az ízek kezdtek szépen lassan ellaposodni, és nem olyanok lenni mint régen, amilyeneket megszoktunk.

Miért van az, ha kimegyek a Lehel-piacra, végig járom az összes hentest és húsos boltot, nem találok egy ehető szalámit, egy ehető kolbászt, egy felvágottat? Minden termékben érzek valami ízben nem odavalót…

Rájöttünk, hogy nincsen szükség a „szemétre”. Egyre több azon családok száma ahol a gyermekek ételallergiában, vagy valamilyen fajta túlérzékenységtől szenvednek. Csak gondoljon bele, mennyi vegyi anyag vesz minket körül manapság.

Aztán valami történt…

Mára pedig kezd megfordulni a trend, azt látni az élelmiszer reklámokban, hogy ez a termék nem tartalmazza ezt, nem tartalmazza azt… E-szám mentes, stb…

A gyártók kezdik a hagyományos, jól bevált termékeket visszatenni a boltok polcaira, ahol tehetik kiveszik az adalék anyagokat a receptekből, és már vannak olyan ízek melyek kezdik felidézni gyermekkoromat.

Nagymamám 102 évet élt, békési lány révén asztalunkra varázsolta azon vidék ízeit ahol élt. Soha nem használt semmilyen előre feldolgozott, konzerv, mirelit és finomított vackokat, mindig friss alapanyagokból főzött a konyhában. A kamránk telis-tele volt mindenféle finomsággal, mindig volt kolbász, szalámi és sonka, a mai napig ezek ízét keresem. De sajnos csak nagyon-nagyon ritkán találkozok ilyenekkel.

Személy szerint nehezen tudom az életemet nélkül elképzelni, és inkább a tiszta nátrium kloridot fogyasztom, mint a sok mesterséges ízfokozót! Kerülöm nagy ívben az előre feldolgozott, finomított, bolti „műanyag” élelmiszereket. Önnek is ajánlom, hogy ha teheti akkor fogyasszon mindig friss zöldségeket, gyümölcsöket, húsokat, és készítse el ételeit mindig friss alapanyagokból. Amennyiben tudatosan táplálkozik, és kerüli a sok tartósító, ízfokozó, színező és vegyi anyagot ami amúgy is körülvesz minket, figyelje meg, hogy a szervezete  hosszútávon meghálálja Önnek!

Mert a legfontosabb dolog az életünkben az idő, de a legeslegfontosabb az egészségben eltöltött idő!

megrendeles-gomb