A sós, (klórtól mentes) medencénk tisztítása folyamán tiszta sót oldunk fel a vizünkben körülbelül 5 g/liter mértékben. Az elektromos áram só bontó hatása az elektrolízis folyamán bontja szét a sóoldatot nátriumra és klórra. Az így keletkezett klórvegyület biztos védelmet nyújt az algákkal és a baktériumokkal szemben. A sóval kezelt medencénk vegyileg való kezelése így egyszerűbb feladat. De nagyon figyeljen , mert csakis tiszta konyhasót (NaCl) lehet felhasználni. Ennek a módszernek sokféle előnye származik. Elsősorban teljesen környezetbarát, ezen kívül nem okoz bőr irritációt, sem szem irritációt. Ezen kívül nem kell klórt hozzáadni a medencénk vizéhez, valamint a só nem fogy ki, csupán a víz utánpótlásakor kell adagolni. Az effajta só bontó eljáráshoz két fő berendezésre van szükségünk. Az egyik a vezérlőegység, amely elérhetővé teszi a cella elektromos árammal való ellátását, megmutatja a só tartalmat és az egyéb értékeket. A másik fő egység maga a cella, amely egy anód-katód elektróda. A feladata, hogy az elektrolízis folyamán klórt (ez a fertőtlenítő anyag) állítson elő a sós vízből. Maga a sós medence karbantartása teljesen megegyezik a klóros fertőtlenítésű medence karbantartásával. A sóval kezelt eljárás során ugyan úgy mint a klórral kezelt fertőtlenítés során, uszodavegyszerrel állítsuk be a kívánt pH értéket. Az optimális érték: 7.0-7.4 pH. Ehhez egy elektronikus vegyszeradagoló szükséges, amely által egész nap egy tökéletesen beállított kristály tiszta víz áll rendelkezésünkre.
A só az élet alapja
A só létszükséglet
Az élő szervezetekben található folyadékok ionjait a sók adják. A szervezet egyensúlyának fenntartásához nagyon fontos ezeknek az ionoknak az aránya.
A só létszükséglet. Ha nincs megfelelő mennyiségben jelen a szervezetben, különböző hiánytünetek – szédülés, görcsök, szélsőséges esetben halál is – léphetnek fel.
Egy felnőtt embernek napi egy leveseskanálnyi, kb. 15 grammnyi konyhasóra van szüksége, de ez egyénenként eltérhet. 15-25 grammnál többre senkinek sincs szüksége. Egy étkezéssel előfordul viszont, hogy 10-15 grammot is magunkhoz veszünk, ami viszont már túl sok egyszerre.
A túl sok só bevitele a szervezetbe, felborítja az ionháztartást. Ez magas vérnyomást is okozhat.
A sót nem csak ízesítőanyagként, de tartósítószerként is használhatjuk. Ameddig nem terjedtek el a hűtőszekrények, az emberiség sóval tartósította az ételt. Ezért a sónak régen különleges értéke volt. Fizetőeszközként is használták az ókorban és a középkorban.
A konyhasó vagy a tengervíz lepárlásával, vagy a kősó bányászával kerül az asztalunkra. A tengeri sóban nem csak nátrium-kloridot, hanem más ásványi anyagokat is tartalmaz, ezért egészségesebbnek is tartják.
A konyhasó akkor is jó, ha jódot is tartalmaz. Mivel Magyarország távol esik a tengerektől, talajaink nem tartalmaznak elég jódot, így a növények fogyasztásával nem kap a szervezetünk elegendő mennyiségű jódot. A jódhiány betegségeket okozhat.
A só jelen van a homeopátiában is. Száraz bőrre és nyálkahártyákra szokták használni a Natrium muriaticumot vagy Natrium chloratumot. A nátha híg orválladékkal járó változata esetén is hatásos.
Viszont a legjobban akkor járunk ha tiszta patikai minőségű sót fogyasztunk!